Néhány naponta, amikor darálthús vagy nedves kutyatáp van reggelire, a papi megfésülgeti mindenki szakállát külön-külön. Azt mondja azért, hogy szépek legyünk, meg mert úgy eszünk mint a disznók, és összeragad a szakállunk. Én nem láttam még disznót, csak Pankát a tengerimalacot, de az biztos, hogy én nem úgy eszem, szóval ez megint egy nagy emberi butaság. Ráadásul olyankor azt is mondja a papi, hogy ha már úgyis fésülget, akkor átfésüli az egész testünket-lábunkat is. Meg olyanokat is mond, hogy olyan jól lehet tépni....Hát az én szőrömet csak ne tépje! Úúúúútálom!:(

A többiek valahogy még tűrik is, de én aztán nem. Főleg azt a szúrós fésűt nem szeretem. Olyankor menekülök, járkálok körbe-körbe. A papi meg csak nevet és mondja, hogy neki így is jó, csak tartania kell a kefét az oldalamhoz. Ma megmutatta, hogy mennyi szőr jött le rólam. Egy tenyérnyi! Szerintem nem sok, de azt mondta, hogy sokkal több is lett volna, ha nem vagyok olyan mint egy kerge birka (Na, tessék, megint valami amit nem ismerek...). Meg azt is mondta, hogy kijönne belőle egy ötödik kutya.

Na, erre már én is felkaptam a fejemet, hogy "Ötödik kutya? Hol?".

- A szemetesben! -válaszolt.

- A szemetesben? Erdel anyám, Főnix! A papi egy kutyagyilkos? Hát hová kerültem én?

De szerencsére nem igazi kutya, csak a sok szőr ami naponta lejön rólunk. Fel kellene hasznosítani valaminek. Egyszer mutatott a papi olyan kutyaszőrből készített cuccokat. Szerintem az nagyon menő lenne, hogy játékmackó, a la Rózi. Nem? (Csak tudnám, hogy ez is mit jelent...., Jaj, de sokat kell még tanulnom...)

- Róóózi-