Nem kertelek, mert nem tudok! Felháborító! Minek a kert, ha nem lehet kimenni? A szomszéd házát festik, így kibontották a kerítést. A papi azt mondta, addig szobafogság van, de nem sok idő, kibírjuk. Egy hét csupán- mondta a szomszéd 10 napja! :( Hmmm.. Remélem, ez nem olyan mint a pénznyelő című film "két hete"!

Egyszer kimentem, de jött az a macska, és ugye, mindenki egyetért, hogy kénytelen voltam utánarohanni a szomszéd kertjébe. A papi nem örült... Én nem értem, miért kellett kiakadni. Senki nem mondta neki, hogy pizsamában, hajnal 5 órakor jöjjön utánam a szomszédba.

Én mondtam a papinak, hogy az egyik munkás úgyis olyan dagi, most meg divat a fogyókúra, egy picit meggyorsítanám a dolgot. Nem engedte... Mennyivel egyszerűbb ...

Elment egy nagyszerű kutya, egy jó barát, aki sokaknak okozott örömöt és csalt mosolyt az arcukra. Tanított és nevelt, nem csak kutyákat, embereket is. Az utolsó pillanatig aktív volt, és nagyszerűen fogta össze a falkát. Én csak néhányszor találkoztam vele, de szerettem őt. Hiányozni fogsz Zserbó ! :(

A papi az előbb megkérdezte, hogy láttam-e a napfogyatkozást.

Én???? Én biztosan nem! Miért kell mindent rám fogni? Azért mert egyszer (na jó, kétszer) leloptam a vajat a konyhaasztalról, még nem én tehetek mindenről. Vigyázzon a saját dolgára, ne gyanúsítgasson!

Aztán mondta, hogy ez nem olyan, hanem a hold a nap elé kerül és olyan mintha elfogyna. Na, ez meg nagyon nem érdekel! Ha a reggelim fogyna el, az már igen! Az már jelentős esemény lenne, de a nap...

Azért kimentem megnézni, hogy boldog legyen, de ott volt a helyén. Nem fogyott el, és nem állt elé senki. Ennyit! Már megint egy emberi hülyeség.. És még ők érzik magukat felsőbbrendűnek.

Cöööö...

-Róóóóózi-

Fönike, Föni, Fönci, Fönci maci, Mucu, Maci...

  Fura dolog az embernek vagy kutyának az anyjáról írni, vagy azt bemutatni, mert nem lehet tudni, mit lehet elmondani és mit nem. Egy anyai fülest senki sem akar, ha esetleg kiteregeti a családi szennyest, pl., hogy hány pasija is volt az apám előtt, de mit lehet tenni, ha blogírásra adja valaki a fejét. :)

Főnixről van egy halvány emlékképem, amikor még kicsi voltam, de ezt nagyon gyorsan és erőteljesen felváltja az az emlék, hogy az új családommal élek. Igazából én jól elvoltam a papiéknál, bár azt, hogy a harmadik emeleten éltünk, ahol este már nem lehetett rohangálni, sem ugatni, azt nem igazán szerettem. Mert valljuk be őszintén. Mikor a legjobb teljes erővel, minden cél nélkül ...

Eljött a nagy pillanat, amire mindenki várt, bár sokan titkolták és másra szavaztak.

Mint írtam, a születési nevem Rose, de szólítanak Rózinak, Rozálnak, Rozsnyónak, Rozália Mia-nak, Rozettának, vagy Mucunak is. Leggyakrabban azonban így szólnak, hogy: Róóóóóózi! Persze ilyenekkel, hogy: Gyere már ide, Róóóózi, vagy tedd már le, Róóóózi, esetleg mit csináltál megint, Róóózi! Előfordul még a: "Rozi, az anyádat...." is, de olyankor ezt elegánsan továbbpasszolom Főnixnek, lévén, hogy Ő az anyám. De ez egy másik történet.

A történetemet legjobb úgy kezdeni, hogy a Papi és a családja kutyát szerettek volna. Persze, ez sem ennyire egyértelmű, mert évekig csak a kisfiú akart meg a mami, a nagyfiú nem nagyon, a papi meg hallani ...

Köszönjük mindenkinek a szavazatokat! :)

A legtöbben arra voksoltatok, hogy mindegy a sorrend, így a családi "szakállas" kupaktanács úgy döntött, hogy mivel úgyis Rózi lesz a fő blogíró, mesélje el Ő a történeteket, amennyit, és ahogyan tud, és ahogyan Ő látja. Ráadásul abban a sorrendben ahogyan hozzánk kerültek. 

Így a sorrend:

1. Rózi
2. Főnix
3. Suri
4. Azúr

Jó szórakozást hozzá! :)

Gr.